koordináta

SiRF a lelke mindennek

2008-03-25T16:31:00.002+01:00

Jól megígértem, hogy most már akkor lesznek bejegyzések, erre nem annyira jött össze. Na mindegy, mint tudjuk, nehéz a bányászélet. Inkább elmélyülünk egy témában, mintsem pár szót meg egy kis színest reccsentsünk ide. :)

Nos. A terítéken egy kis hardver lesz most, még pedig minden helymeghatározó egység lelke, a GPS csip. Vagy csipszet, bár nehéz ezt már szétválasztani ugye. Arról az integrált áramkörről lesz itt most szó, ami a lényegi munkát végzi a helymeghatározó készülékünkben.

Mint minden kávéfőzőnél bonyolultabb eszközben, a GPS készülékekben is van egy központi processzor. Nincs ez másként a mobiloknál, a PDA-knál, hogy a legtriviálisabbat, a PC-t ne is említsük. A különbség abban rejlik, hogy a helymeghatározó eszközöknél jó régóta nemcsak a számításokat végzi ez a mag, hanem a feladatra optmalizálva található benne egy kis memória, egy rádiófrekvenciás vevőkészülék és a tokon kívüli eszközökkel történő kommunikációhoz jellemzően valamilyen soros interface.

A fenti architektúrát követik szinte a kezdetektől a GPS-ek vevő/vezérlő áramkörei. A fejlesztés iránya egyszerre töbfelé is mutat azonban:
- minél alacsonyabb fogyasztás (mobil eszközök)
- extrém érzékenység (városi környezet, növényzettel borított terep)
- rövid elindulási idők (cél az azonnali rendelkezésre állás)
- extra funkciók (minél több műhold jelének egyidejű vétele, különféle energiatakarékos üzemmódok, gyorsabb kommunikáció, egyszerűbb adatfelület a gyártók számára)

1995-ben San Joseban megalapítják a SiRF nevű céget. Bár nem olvastam a betűszó jelentését, elég könnyű kitalálni, mire is utal. Szilícium, és rádiófrekvencia tuti van benne. :) Az iménti dátum óta igyekeznek a különféle helymeghatározó eszközök vezérlőcsip piacán vezető helyet elérni, és ez az elmúlt pár évben össze is jött nekik. Az igazi nagy áttörés szerintem az volt, mikor a Garmin GPS gyártó, - aki maga gyártotta készülékeihez a vezérlő csipeket - részben 2005 augusztusában szintén átpártolt a SiRF eszközök használatára.

Természetesen nem a harmadik generációval kezdődött a SiRF csipek élete, de mivel manapság már csak ilyen eszközöket lehet kapni, ésszerű erre fókuszálni.

Lássuk mit is tud a kicsike:

- Vízszintes pozíció pontossága: kb. 2m
- Sebesség pontossága: <0.01 m/s, irányra pedig: <0.01°
- Time To First Fix (TTFF):
  • Hot start: <1 s
  • Warm start: <35 s
  • Cold start: <35 s
- Érzékenység:
  • Önálló meghatározás: -142 dBm
  • GSM / UMTS segédlettel: -155 dBm
- Néhány további fontosabb adat:
  • Tracking L1, CA Code
  • Maximum 20 csatorna
  • 1 Hz frissítés
  • Maximum magasság/sebesség: <60,000 láb/<1,000 csomó
  • Támogatott protokollok: AI3/F, SiRF Binary, NMEA
- Integrálódás a készülékekbe:
  • I/O felület: UART
  • Külső órajel lehet: 13, 16.369, 16.8, 19.2, 24.55, 26, 33.6 MHz
- Teljesítményfelvétel (fogyasztás):
  • Folyamatos önálló működés esetén: 62 mW
  • "TricklePower" 40 mW
- Geometriai méretek:
  • Tok mérete: 7 x 10 x 1.4 mm
  • Tok footprint: 130 mm2 (BGA)

A belső blokkvázlat:

Nem nehéz észrevenni, hogy a gyártó nem publikálja agyon a csipet. Az itt látható felépítés csak a legfontosabb funkcionális egységeket azonosítja.

Néhány megállapítás azért tehető. A rendszer fixen 1M RAMmal rendelkezik tokon belül, ami valószínűleg a többi funkcionális egységgel történő kommunikációban kap szerepet pufferként, vagy cache-ként ha úgy tetszik. A rendszer lelke egy univerzális ARM processzor, hasonlók kerültek-kerülnek a mai PDA-kba.
Külön egységet alkot a tuner (RF core) és a specifikus GPS funkciókat ellátó GPS core.
Kis méretű eszközök esetén az "f" verzióban helyet kap még 4 mega flash memória. Helytakarékos megoldás, mobiltelefonokban, illetve még kisebb eszközökben ez jól jöhet.

Mi kell még egy kézbe vehető eszközhöz?

Órajel és táp kell minden épkézláb digit áramkörnek, eddig nincs semmi meglepetés. Kell még antenna (nahát) és kapcsolat a készülék többi részével (serial data). Szükséges lehet külső memória csatlakozása, és kb. ennyi is. Látható, hogy szinte minden szükséges és lehetséges összetevő a csipben kap helyet, így a végső készülék is kompakt tud maradni.
Mi az ami ebből kimaradt és ki is fog? Természetesen ha látni is szeretnénk valamit az egészből, akkor egy kijelző és az azt meghajtó áramkör nagyon kell.
Továbbá a ma már elengdhetetlen kényelmi funkciók, pl. a naplózás (tracklog), különféle naptárműveletek, kedvenc helyek mentése, és persze adatkapcsolat pl. PC felé. Ezek más áramkörök feladatai, így az igazi különbség a készülékek között a SiRF csipen kívül vannak.

Konklúzió:

Mára úgy néz ki, hogy a kommersz (értsd: közforgalmú) bármely GPS készülékben már ezeket az IC-ket találjuk meg. Az okok a specifikációban keresendőek:
- a nagyon kis fogyasztás és a fejlődő akkuk miatt egészen kiváló mobileszközök születnek,
- a nagyon nagy érzékenység miatt egyre rosszabb körülmények között is lehetséges a navigáció,
- a készülékek a fél perc körüli warm start-tal egész gyorsan fognak pozíciót,
- a csip területe egészen viccesen kisebb egy négyzetcentinél.

A fent felsorolt előnyök már egészen kiváló mobileszközöket eredményeznek, de a fejlesztés természetesen nem áll meg. Az irányokat látjuk, a cél az, hogy a végtelenségig menjen egy akkutöltéssel az eszközünk, és gyakorlatilag azonnal legyen kész a navigációra. Mindezt pedig minél kisebb méretben.
A közeli jövőben várható, hogy extrém helyeken is febukkannak a SiRF STAR 3 csipek utódai, szinte bármilyen kis eszköz képes lesz a saját helyzetét megálapítani, ezzel párhuzamosan az árak lefelé fognak mozdulni. Ez a GPS rendszer licenszdíjai miatt viszont nem feltétlenül fog a kész eszközök áraiban megmutatkozni.

Mi lesz a következő?

Már készen van az új csip, a neve SiRF Prima. Amennyit ki lehet bogozni a blokkvázlatából, egy jóval komplexebb eszközről van szó.

A tokban helyet kap a grafikus csip is (méretspórolás), támogatja az épp csak készülődő Galileo rendszert, és újabb, gyorsabb ARM11 processzor lesz benne.

Miért jó ez? Sokkal gyorsabb és sokkal kisebb eszközök jönnek, szerintem lesz GPS-es MP3-lejátszó nagyon vékony kivitelben. Sőt, egyáltalán mindenben GPS lesz.

Én már várom! :)

Megfogyva bár, de törve nem...

2008-03-09T18:13:00.001+01:00

Március 7.: leadási határidő. A szakdolgozaté. Formai követelmény: 60-70 oldal. Rendelkezésre álló idő: nettó 1 hónap. Mission: completed.
Magyarul: mostantól lesznek bejegyzések. :) Aki várja, annak kösz!

EGNOS és társai

2008-01-27T16:20:00.000+01:00

Itt az új év, és már majdnem beszáradt a billentyűzet, úgyhogy ideje kicsit ismeretterjedni. Több téma is eszembe jutott az elmúlt időszakban és a címben jelzett navigációs segédrendszerre, illetve a hozzá hasonló megoldásokra esett a választásom.

Nos, miről is van szó?
A GPS rendszer, mint olyan jónéhány pontatlanságtól terhelt. Ezek sokféle csoportba sorolhatóak és többféle okra vezethetőek vissza.
Egyrészt a GPS, mint navigációs rendszer katonai eredetű. A polgári "kommersz" felhasználás gyakorlatilag pénzkereseti lehetőség az USA kormánya számára. (Tudtátok pl., hogy a rendszer használatáért fizetni kell, és hogy ezért kerülnek a készülékek ennyire sokba?) Szóval ott tartottam, hogy az USA alapvetően katonai célú navigációs rendszert épített, és mint ilyet, nem feltétlenül szeretné pl. az ellenségei kezébe adni. De legalábbis nem annyira pontos rendszer formájában, mint amilyen a katonai változat. Igen, a mi számunkra korlátozott a rendszer pontossága, sokszor ideális feltételek mellett sem csökkenthető a hiba 20 méter alá.
A másik nagy probléma a másfél GHz körüli frekvenciával van (nem nagyon lehetne amúgy jobbat kitalálni erre), mégpedig az, hogy a légkörben előforduló szennyezettség, illetve a földközeli tárgyak befolyásolják ezen hullámok terjedését. Pl. sűrűn beépített városi környezetben a legjobb vevők se tudnak komoly pontosságot produkálni, de ugyanez igaz pl. egy szurdokban a szabadban.
Ez mind semmi, ott van még Murphy is. Tudjátok, ami elromolhat, az el is romlik egyszer. Itt most a műholdakra gondolok. Mivel manapság a világ egyre inkább támaszkodik a globális helymeghatározásra, fontosabb, mint valaha, hogy tisztában legyünk a rendszer működőképességével - integritásával. Természetesen erre beépített önellenőrző mechanizmus áll rendelkezésre, földi megfigyelő állomások ellenőrzik folyamatosan a műholdak állapotát (health status). Csakhogy ezek viszonylag lomhák, akár több óra is eltelik, mire a rendszer a vevők felé jelzi, hogy pl. egy műhold "rosszul tudja az időt".
Kérdezhetnétek, hogy miért érdekel ez engem? Nézem a kijelzőt, azért ha rossz utcában vagyok az hamar észrevehető, és még a ládákat is a "geoösvény" alapján keressük az utolsó pár méteren, nem a műszerrel.
Hát azért, mert egy halom olyan helyen használják a polgári GPS rendszert, ahol lehet, hogy nem kéne ennyire támaszkodni rá. Ilyen a polgári repülés pl., vagy a hajós navigáció. Aztán pl. az életmentő csapatok, akik eltűnt embereket keresnek elhagyatott terepen...
A fenti problémákra próbálnak megoldást felmutatni a különféle segédrendszerek, mint pl. Európában az EGNOS [European Geostationary Navigation Overlay Service]. Az amerikai WAAS és a japán MSAS rendszerekkel együtt korlátozott területű, de javított pontosítást és integritást biztosítanak a GPS rendszernek. Mindezt ingyenesen. Kvázi. Merthogy a vevőkészülékeknek támogatniuk kell a szolgáltatást.

Lássuk, hogy működik!
Először is. A GPS rendszer ugye 24+3 NAVSTAR műholdból áll, amik majdnem 20km magasan föld körüli pályán keringenek. Naponta 2x meg is kerülik a sárgolyót. A földi állomások jellemzően azt figyelik, hogy ezek a műholdak milyen állapotban vannak, a rendszer koordinálásában vesznek részt.
Az EGNOS nem önálló rendszer, hanem a GPS navigációt egészíti ki. Három geostacionárius, vagyis "egy helyben álló" műholdból áll, amelyeket nem is emiatt lőttek fel eredetileg, több más funkciót is ellátnak. A három műhold: IOR-W, AOR-E, ESA ARTEMIS.
A földön telepített állomások nélkül a fent "álló" három kávédaráló viszont semmit sem érne. 34 állomás (RIMS) figyeli az integritást, melyeket 4 főállomás fog össze, a kiszámított hibajel-információt pedig hat darab uplink állomás tudja felsugározni a műholdakra.

A működés jellegzetességei:
1.: A műholdak fedélzetén nincs elsődleges jelgenerátor, nem önálló jelforrások
2.: A jelfeldolgozás a földön történik
3.: A földi állomások küldenek fel jelet, és a visszaérkező jel hordoz információt
4.: A RIMS állomások figyelik az EGNOS műholdak pozícióját és összevetik a GPS információkkal
5.: A kettőből hibajelet (offset) képeznek, amelyet a 4 főállomásra továbbítanak földi adattovábbítás segítségével
6.: A főállomások meghatározzák az adatokból a GPS rendszer aktuális pontosságát
7.: Ha kész, a minden hibát tartalmazó kompozit jelet még mindig a földön továbbítják az uplink állomásoknak, amelyek felküldik azt a 3 EGNOS holdnak
8.: Az EGNOS holdak a korrekciós jeleket sugározzák vissza az alkalmas földi vevőkészülékeknek
9.: A kompatibilis vevőkészülékek figyelembe tudják venni ezen információkat, így pontosabb helyzetinformációt biztosíthatnak gazdájuknak.

Jó, akkor ez most már tuti tökéletes rendszer?
Természetesen nem. Egyrészt a polgári GPS rendszer 20 méter körüli pontosságát így is csak két méterre lehet leszorítani. Ez nem lenne rossz, de ráadásul ez nem is mindig igaz.
A legnagyobb gond eme korrekciós rendszerekkel, hogy pont a pontosságot előnytelenül befolyásoló domborzati/beépítettségi viszonyok tesznek be ezeknek is. Ráadásul ez a probléma földrajzi helyszíntől is függ: nem mindegy, hogy a geostacionárius pályán dekkoló műhold milyen szögben látszik az adott helyről. Ha ugye pont alatta állunk, akkor a domborzat és az épületek nem nagyon árnyékolnak be, míg a hatóterület határa felé távolodva a helyzet folyamatosan romlik, tulajdonképpen ezek az objektumok árnyékolnak. Szemléletes cikk szól erről a problémáról itt.

Van-e magyar vonatkozása a történetnek?
Persze, mindennek. :) Az EGNOS haszna természetesen nem elsősorban a geocaching terén elentkezik. Egyrészt a GPS rendszer pontossága az EGNOS révén főleg a függőleges pozíció meghatározásában javul drámaian. Ez természetesen a légiforgalom szempontjából fontos. Az EUROCONTROL nevű nemzetközi szervezet foglalkozik a tökéletesen egységes európai légiirányítás megszervezésével és ezen belül az EGNOS élesben történő használatának tesztjével is.

Ebben a munkában Európa műszaki egyetemei vállalnak nagy szerepet, ezen belül a BME is. 2003-tól egy kombinált GPS-EGNOS inspekciós állomás működik a főépület Petőfi-híd felőli oldalán a tetőre szerelve. Messziről látszik, elég feltűnő kedvenc Combinóinkról is könnyen kiszúrhatóak a kültéri eszközök. A BME tehát egyfajta kontrolling tevékenységben nyújt segítséget, a cél az, hogy minél megbízhatóbbá tegyék az egyébként még mindig tesztfázisban működő EGNOS rendszert.

A jövő
A jövőben - ami nem tudni, hogy mikor fog eljönni -, lesz egy önálló európai GPS rendszerünk, amely Galileo névre hallgat. Ha igaz, az EGNOS egy az egyben integrálódni fog ebbe, illetve a megszerzett tapasztalatokat hasznosítani lehet a majdani önálló európai helymeghatározó rendszerben.
Az EGNOS közelebbi hasznosításának látszik a már említett légiirányítási felhasználás. A jövőben javulni fog a repülőgépek irányíthatósága, javítható lesz az autmatikus le és felszállások pontossága. Idővel teljesen automatizált önálló navigációs rendszer válhat az EGNOS-ból, vagy utódjából. Szélsőséges ötletek szerint a toronyból lehet vezérelni (nem irányítani) a gépeket, ezzel kézben tartandó a gyorsan telítődő európai légteret.

Néhány link, amelyek segítettek a bejegyzés készítésében:

Kratochvilla Krisztina és Takács Bence cikke a Kütyü magazinban
ESA oldal az EGNOSról
Forián-Szabó Márton EGNOS elemzése szintén a Kütyü magazinban

Heppi mindenféléket mindenkinek!

2007-12-24T10:06:00.000+01:00

Egy nyugodtabb, vidámabb és sok természetjárással tarkított új évet és békés Karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak! Remélem egyre többen lesztek és azt is, hogy aki olvassa a kis irományaimat, kedvet kap kivinni a technikát a természetbe. Csak aztán hozzátok is vissza! :)

Geotagging - geocoding

2007-12-08T11:40:00.000+01:00

Kezdjük talán azzal, hogy pl. a falfirkások körében a "taggelés" azt jelenti, hogy a jobb sorsra is érdemes falfelületekre művésznevüket fújják fel. Ezzel jelezve, hogy jelen vannak a környéken, jobb, ha szokják a helyiek a munkásságukat.
Egy kicsit szelídebben közelítve a kérdést, sokunkban felmerül, hogy valamiféle nyomot hagyjunk magunk után a világban. Van erre sokféle mód, de talán az egyik legbarátságosabb, ha képeinket helyezzük el virtuálisan a Föld felületén.Mire jó ez? Hát pl. arra, hogy megmutassuk rokonnak, barátnak merre jártunk. Hab a tortán, ha mondjuk digitális felvételeink a neten is bármikor hozzáférhetőek. Technikailag tehát arról van szó, hogy képeinket földrajzi koordinátákhoz rendeljük hozzá. Persze erre sokféle lehetőség van, a szemlélet az, ami megkülönbözteti egymástól ezeket:
- a gépünkön tartjuk a képeket, és a képekbe integráljuk a koordinátákat
- ugyanez, csak nem a gépünkön tároljuk a képeket (Flickr, Picasa, stb.)
- a GPS készülékkel rögzített útvonalakat hozzuk össze a képekkel.

Lássuk az első megoldást!

Ebben az esetben azt használjuk ki, hogy a JPEG formátumú képeknek (ilyet csinál a fényképezőgépek 110%-a) van egy ún. fejléc része, amelynek egy szakasza EXIF névre hallgat. Normál esetben ebben tárolódik minden infó a képről, pl. milyen záridővel készült milyen géppel, mikor, elsült-e a vaku és így tovább. Szerencsére ez az EXIF rész bővíthető, akár koordinátákkal is. Speciális fényképezőgépek, amelyek integrált GPS-t tartalmaznak, képesek alapból a képbe menteni a poziciót. A helyzet az, hogy ezek a gépek nagyon drágák és nem is túl egyszerű itthon hozzájuk jutni. Úgyhogy magunknak kell megoldani a feladatot.
Remek ingyenes lehetőség a Panorado nevű kiterjesztés Windowsos rendszerekhez. Ez egy DLL tulajdonképpen, megtoldva egy helyi menüben megjelenő menüponttal. Akárhol a gépünkön húzunk egy jobbgombos menüt egy JPG fájlon, a telepített Panoradonak köszönhetően lesz benne egy új menüpontunk.
Két lehetőségünk van. Az első önmagában is működik, csak egy böngésző kell hozzá. Ha ellátogatunk a Google Maps oldalára, és akárhol a térképen jobbklikkelünk, lesz egy "directions from here" ("Ütvonal innen") menüpont. Ha rákattintunk, fent megjelenik többek között a pont koordinátája is. Gondolom egyértelmű, hogy a fénykép készítésének helyén érdemes kattintanunk, így hozzá is jutottunk az áhított pont koordinátájához. Ha megvan, mehetünk vissza a geotaggelendő képünkhöz, jobb gombos menü => Panorado Flyer => Edit location manually. Itt választhaunk a koordináta típusok közül. Kis odafigyeléssel megtalálható a Google Maps által használt formátum (a legördülő menüben a legfelső). Innentől másolás-beillesztés a feladatunk csupán, illetve, hogy mentsünk. Tulajdonképpen ezzel meg is volnánk a feladattal, benne van a képben a helyzetinformáció.

Van a Panoradoban más lehetőség is. Ehhez viszont telepíteni kell a Google Earth-öt.Ugye ez szintén ingyenes és kicsit egyszerűsíti a munkát. Viszont egy újabb program kerül a gépre... Nos annyi a dolgunk, hogy a kép készítésének helyére navigálunk, és a pontosság érdekében minél nagyobbra nagyítjuk a képet a Google Earth-ben. Hogy ne mozduljon el a mutató, Alt+Tab kombinációval átváltunk a kedvenc fájlkezelőnkbe, majd a már említett jobbgombos menüből: Panorado Flyer => Get location from Google Earth. Ekkor felbukkan egy ablak a koordinátákkal, mi pedig ha elfogadjuk, már menti is a fájlba. Jópofa opció, hogy bármely geotaggelt kép ugyenezzel a jobbgombos menüvel elhelyezhető a Google Earthben. Ott pedig már sok mindent tehetünk vele, de az már egy másik post lesz. :)

Másik elv, éljenek az online fotómegosztók!

Mind a Flickr, mind pedig a Google Picasa nevű fotómegosztó portálja lehetőséget ad geokódolásra. Jellemzően arról van szó, hogy az adott képet - esetleg egyszerre többet - kiválasztva lehetőségünk van egy interaktív térképen elhelyezni őket.Természetesen előtte fel kellett, hogy töltsük őket!
Nos a Flickren annyi a dolgunk, hogy kiválasztjuk fent a menüből az "organize" felíratot. Ekkor bejön a csilivili mahináló felület.Alul vannak a képeink.Hozzáadva a nagy középső felülethez (oda kell húzni őket) máris lehet őket szerkeszteni. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy ugye a térképen akarjuk látni őket. Ehhez annyit kell még tenni, hogy fent a "location" menüből az "add photos to the map" pontot választjuk. Ekkor kapunk egy nagy térképet. Ezt lehet nagyítani, mozgatni, eléggé egyszerű. Ha megtaláltuk a helyszínt, a képe(ke)t húzzuk a pontos helyükre, rá a térképre. Ha mindent jól csináltunk, már készen is vagyunk. A képhez hozzárendelődött készítésének helye.

A Picasa csak egy kicsit más, van hátránya és előnye is.Itt ugye nem olyan csilivili a rendező felület, de azért a háttérben jobb funkcionalitás és sokkal részltesebb térkép van.
Két lehetőségünk van tehát. Vagy az egész albumra vonatkoztatjuk egyszerre a helyzetinformációt, vagy csak egy adott képre. Előbbi esetben be kell lépni a kívánt albumba és az "Edit album properties" linkre kell kattintani.A felbukkanó ablakban van kereső, ami a helységnevek között keres, és lehet kézzel is mozgatni a tüskét a térképen. Ha készen vagyunk, alul a "Save changes" gombra kattintva véglegesíthetjük a bejelölést.
Ha egy képet akarunk a térképre tenni (vagy az albumban mind máshol készült), akkor az adott képet kinyitva jobbra alul lesz egy "Add location" link.Innentől gyakorlatilag ugyanaz az eljárás, a felbukkanó ablakban kell elhelyezni a térképen a képet, majd menteni.
Nos jó szórakozást, aki kipróbálja, garantálom, hogy nem egyhamar fog végezni a sok fénykép elhelyezgetésével. :)

Google Maps - domborzat

2007-11-29T18:41:00.000+01:00

Na most nem azért, de ez már tényleg durva! Emlékszem, hogy amikor először láttam a Google Maps térképeit, egyből nagyon le voltam nyűgözve. Ok, én nagyon szeretem nézegetni a térképeket, utazás közben képes vagyok egy óráig is elnézegetni egy nyomorult turistatérképet. Az igazi szépsége a guglinak szerintem mindig is az volt, hogy egy ilyen kis - valljuk meg, nekik nem túl nagy profitot termelő - ország furcsa nyelvére is lefordítják a szolgáltatásaikat. És akkor jön ez a Maps és nemhogy rajta van Magyarország, de rögtön az egyik leghasználhatóbb formában, ami a weben fellelhető.

Nem, ez nem volt nekik elég. Figyelik folyton, hogy az unatkozó emberek miket erőltetnek a térképeikre plusz rétegként és ha valami használhatót látnak, egy mozdulattal bevezetik.
Íme. Tehát a "terrain" gombra kattintva domborzati árnyékolást kapunk a térképünkre. Itthon is. Meg kb. akárhol. Egyszerűen jól néz ki, ha pedig egy külső fejlesztést is ráteszünk (szintvonalak), máris itt a webes kánaán. :) Őszintén szólva szerintem ezek előbb, vagy utóbb, de lenyomják a papír alapú turistatérképeket. Az erre fogékonyabbak máris a weben tervezgetik a túráikat. Kíváncsi leszek, mi lesz a következő durranás tőlük. Ja. Azt azért hadd fűzzem hozzá, hogy arra is kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a vége. Túl sok a mézesmadzag; félek, hogy benyújtják valamilyen formában a számlát, ha már nagyon megszoktuk az ötleteiket használni...

Fénykép + útvonal => webes térkép

2007-11-24T17:53:00.000+01:00

A címben vázolt feladványra adnék én itt egy gyors megoldást. Adott az MTBguru nevű oldal, amely szeptember 12-én ünnepelte 1000. új felhasználóját. Ne röhögj! :) Az oldal tök ingyenes és szerencsére még nem sokaknak tűnt fel eddig. Talán majd most! :)
Nos lássuk mire jó ez a weboldal! Nem sok más helyen találni megoldást arra a kérdésre, hogyan örökíthető meg egyszerűen, egy helyen egy túra emléke. Az MTBgurun egy túra leírása egy kis élménybeszámolóból, egy google maps-ra alapuló térképből és statisztikai adatokból áll. A térképen egyszerre(!) ábrázolja buborékban a képeinket kommentárokkal együtt és a túra útvonalát piros vonallal. Az útvonalat leginkább GPX formátumban lehet feltölteni és a statisztikai adatokat (a túra szintemelkedése, hossza, stb.) pedig ebből veszi ki automatikusan.

Az én esetemben volt néhány adott dolog, a leírást pedig ehhez igazítom. Természetesen más eszközök és szoftveres felszereltség mellett is hasonlóan kell eljárni. Tehát nekem Magellan eXplorist 210 GPS-em, GPSBabelem, Firefoxom és Irfanview-om van. Ennyi bőven elég a feladat megoldásához, lássunk is hozzá!

A lépések:
1.: GPX-et kell csinálni. Ez nálam közvetlenül a GPS-ről GPSBabellel megy.

2.: Ha megvan a GPX, a feltöltésre szánt képeket praktikus lekicsinyíteni. (Gyorsabban megy fel és feleslegesen nem töltjük meg a szervert 1234566 megapixeles képekkel.)

3.: Regisztráció után feltöltjük ("Add a trip") a weboldalra a GPX-et és megjegyzést fűzünk hozzá, ha van kedvünk. Ugyanitt értékelhetjük is a túrát technikai és fizikai nehézség alapján.

4.: Becsomagoljuk a képeinket egyetlen zip fájlba. Én ezt Total Commanderrel szeretem csinálni.

5.: Feltöltjük a képeket egyben zip fileként.

6.: Várunk kicsit, míg a szerver kicsomagolja és a trackhez rendeli őket.Utána frissítünk. Akkor jó, ha a térkép alatt a képek már látszanak.

7.: Offszetet állítunk a GPS órája és fényképezőnk órája között, ha nem járnak percre pontosan együtt.

8.: Képaláírásokat készítünk.

9.: Hátradőlünk és büszkék vagyunk. Ennyi. :) Az eredmény pl. így nézhet ki:
A fenti túra, a leírásban szereplő képek, és egyéb infók összevissza vannak keverve, nem egy túra anyagán keresztül mutattam be a dolgot. Csak az ellenség megtévesztése végett. :)

GPS Babel - gordiuszi csomók rendezése

2007-11-11T15:37:00.000+01:00

Aki nemcsak tájékozódásra használja a GPS-t (legyen az akár egy PDA-ban), de szeretné pl. viszont látni különféle térképeken a barangolásait, előbb vagy utóbb de bele fog futni a problémába: ezernyi formátum létezik, amiben tárolhatóak a helyzetinformációk. A minimum az, hogy a hardvergyártók saját formátumot kreálnak maguknak erre a végtelenül bonyolult feladatra. Ez ugye tisztán üzleti döntés, akárhogy is nézzük. A kváziszabvány ugye mára a GPX. Kérdem én, miért nem lehet minden eszköznek ebben tárolnia az infókat? Képes waypointot, tracket, route-ot és akármi más fontost tárolni. Persze, hogy azért, mert így saját progammal kénytelen kezelni adatait az egyszeri júzer.
Nekem meg az ilyesmi mindig szúrta a szemem. Már önmagáért is, de a használhatóság végett feltétlen.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a mai szép "webkettes" világunkban nemcsak képeket, de trackeket is szívesen megosztana az ember a weben. Manapság már viszonylag sok oldal nyújt ingyen is ilyen szolgáltatást (everytrail, MTBGuru, Innersource maps, OpenStreetMap, turistautak.hu), csakhogy az a baj, hogy elvétve tudunk eszközünk formátumában feltölteni.
A másik irány sokszor szintén kérdéses: lehet, hogy mi szeretnénk pl. POI adatbázist erőszakolni az eszközbe, de a neten véletlenül sincs mondjuk a mi kedvenc formátumunkban ilyen. Az ilyen eshetőségekre általában az szokott lenni a megoldás, hogy nagy valószínűséggel GPX formátumban (de nem feltétlenül!) fogunk találni különféle adatbázisokat. Aztán ha jól kitisztáztuk - akár egy Jegyzettömb alkalmazásban - máris jöhet a konverzió.

Nos a fenti problémákra nyújt megoldást egyik kedvenc ingyenes alkalmazásom a GPSBabel.
Maga a progi egy apróság, windows alá egy GUI kell hozzá, hogy ne parancssorból kelljen mahinálni.
Ahogy a fenti képeken is látszik, a felhasználói felület rendkívül egyszerű. Konvertál és kész. A bemeneti (input) és kimeneti (output) menükben lehet kiválasztani a megfelelő formátumokat. Ahogy figyelem az oldalukat, nem nagyon pezseg a fejlesztés (augusztusi az utolsó verzió), de így is megszámlálhatatlan formátumból választhatunk. Jó eséllyel a feléről nem is tudjuk, mihez lehet jó. Ezen a linken tekinthető át, miből mibe képes konvertálni a progi, és ha van, akkor milyen megkötéssel.
Fenomenális opció, hogy az innen-onnan összegányolt fájlokat egy kicsit ki is lehet mazsolázni. Például szűrhetőek a duplán szereplő pontok koordináta alapon is, nemcsak szöveg alapján. Magyarul van két pontja az embernek, ami ugyanazt a nevet viseli és mondjuk két méterre vannak egymástól. Az ilyen pontok nem nagyon segítik a tájékozódást... Aztán egyszerűsíthetők a trackek is, megadható mondjuk hogy száz pontra redukáljon. Ilyenkor nem levágja a végét, hanem ugyanazt az útvonalat száz pontból állóra egyszerűsíti. Néha hasznos lehet a GPS-ben lévő limitek miatt. Ami még megfogott az az időbeli offszet lehetősége. Előfordul, hogy rosszul jár a GPS órája. No nem a műholdak hülyülnek meg, hanem például el van állítva a téli-nyári időszámításra történő átállás... A később boncolandó webes track-kép alkalmazásoknál létszükséglet a pontosan járó óra. Itt kiköszörülhető e csorba.
Létezik szerver oldali verziója is, néhány nevesebb program ki is használja (GPSVisualizer,GoogleEarth). A lehetőségek tárháza kifogyhatatlan, pl. simán megoldható, hogy akár geocaching, vagy POI adatbázist konvertáljunk KML formátumba (Google), majd pedig iGo-ba erőltessük. Tavasszal Bécsben több száz uticél közül választhattunk, és a metróállomásokat se kerestük sokáig.

Magellan Explorist 210

2007-10-31T16:12:00.000+01:00

Karácsonyi ajándék volt a kicsike, tehát végéhez közeledik az első éve. Épp ideje a számvetésnek ilyentájt!

Ha valaki túraGPS vásárlására adja a fejét, manapság két választása van: Garmin, vagy Magellan. Tudom, hogy most sokan felhördülnek kezükben PDA-val, de hosszú távon azt hiszem nekem fognak igazat adni. Később tervezek egy ilyen "kesseljünk PDA-val" bejegyzést, én is úgy kezdtem.
Az első benyomások a kicsomagolással kezdődnek ugyebár. A doboz nincs túlcsicsázva, maga az eszköz pedig eléggé kézreáll.Szép gumirozás körben - ez jól jön esőben -, a színe pedig (kívülről ettől 210-es) olyan "kopottsárga". A gombjai viszont fertelmesek elsőre, leginkább a nyolcvanas évek kvarcjátékaira emlékeztet... Így utólag semmi gond nincs velük, magam is meglepődtem.

Bekapcsolás után a mai halandó rögtön sokkot kap: a sok színes csilivili kijelző
után ez bizony monokróm.Hatvan rugóért valami, aminek nincsenek színei? Nos nem akkora gond ez, sőt. Aki a színes kijelzőért venne komolyabbat, szerintem felejtse el: többet fogyasztanak és jellemzően saját akkusak valamiért ezek a modellek már...

Ha már itt tartunk, akkor a gyári specifikáció szerint hol 17 órát, hol meg 18 órát látok megadva.Persze vegyes használatban, néha kijelző világítással.Nem tudom, ki hogy van vele, de ez nekem nagyon szimpatikus volt. A valóság ennél kicsit kevésbé rózsaszín, nekem kb. 13 órát bír ki. Igaz nem szárazelemmel, hanem 2700mAh-s Ansmann akksikkal. Node álljunk is meg egy szóra! Ha eleve ennyit bír az ugye máris nem semmi. Node ha a sarki trafikban is hozzáférhető ceruzaelemmel is vígan muzsikál, akkor meg nem nagyon kell aggódni avégett, hogy cserben hagy. Engem nem is hagyott még.

Szóba került a háttérvilágítás. Az kérem naranncssárga (amber), és két fokozatban állítható. Az alapfokozat mindenkinek elég, de aki meg akarja vakítani magát, az bátran tegye a másodikra. :) Amúgyilag külön gomb van a kapcsolására az eszköz oldalán. Természetesen időzíthető is, utolsó gombnyomástól ketyeg az óra. Már nem tudom, meddig is, de így emlékezetből vagy fél percig biztos.

A fentiek már elégségesek lettek volna számomra a tavaly év végi kínálatból való kiválasztásra. De van még egy-két dolog.

Először is: nekem olyan laptopom van (és ez az egy gépem van), amin nincs soros port.Úgyhogy elég vastagon szűrődött a mezőny. Most ugye lehet csapkodni az asztalt, hogy vannak ilyen csuda soros-USB átalakítók pár ezerért... Csakhogy ezekből minden 10. nyerő, ilyen vagy olyan okokból kb. lutri, melyik működik pont ezzel az eszközzel, ha egyáltalán akármelyik. Ahogy néztem egy éve a kínálatot, majd egy százas körül voltak azok a GPS-ek, amik alapból USB-sek. No ez az. Van hozzá király célkábel, meg még annál is érdekesebb csatolófelület. Íme:

Aztán van itt más kérdés is. Ez egy térképes GPS. A legtöbb ilyen eszköz tavaly év végi állás szerint alig pár mega tárhellyel akarja az ember szemét kiszúrni. De ez nem elég: a drágalátos gyártók adják a legtöbb GPS-hez a megfelelő célszoftvert. A gyanútlan felhasználó meg örömködik, hogy tök jó, van egy térképes GPS-em, soha többé eltévedés, ez az izé majd "rárak engem a térképre". Persze. Ha megvetted a szoftvert, benne a térképi állománnyal. Na nekem ez nagyon nem tetszett. Még mielőtt terepi vevő vásárlásába kezdtem volna, ennek utána jártam. A helyzet az, hogy igazi terepi "turista térkép" az országról nincs. Nincs. Csak néhány régióról, pl. a Pilisről valami tízegynéhány ezer forintokért. :) Nekem se tetszett ez. Oldalt a menüben van egy link egy ruszki oldalra (MSH-tools), ahol angolul vannak howto-k erre az esetre. Jellemzően Garmin térképeket lehet átportolni nagy nehezen Magellanra. Érdemes elmerülni benne, ha az ember érdeklődik az ilyenek iránt, talán leírást is csinálok egyszer belőle magyarul.

Ez ugye elég sovány lenne így... Szerencsére csakhamar eljött a messiás a turistautak.hu jóvoltából. Gondolom másnak is bejöhetett ez az Explorist sorozat és a fórumokban kikövetelték a fiúktól, hogy legyenek Magellan verziók is a térképeikből.
A srácok előtt le a kalappal, egészen kiváló, valódi bejáráson alapuló ingyenes térképeket lehet letölteni tőlük. Azt hiszem, ezeket mindenkinek ki kell próbálni! A városok sokszor utcaszintűek, a turistautak, kerékpárutak nagyon részletesen benne vannak és még szintvonalakat is ábrázol... Jelenleg 18M a mérete az adatbázisnak, amit egyben, részletes térképként kell az eszközre tölteni.

Apropó. Ebben 22mega szabadon írható tár van. Ezen osztozik a POI, a részletes térkép, a tracklog és route adatbázisok értelmes rendbe szedett könyvtára. Csak mondanám, hogy Windowsos meghajtóként látja a gép a GPS-t, egy mozdulattal át lehet dobni rá a térképeket és lehet mahinálni a tracklogokkal is.

Akkor jön a feketeleves. Olyan nincs, hogy valami tökéletes.Ez se az. A legutálatosabb problémám vele az volt, hogy lehet felrakni egy bicajra pl. anélkül, hogy újabb vaskos tízezreket kidobnék az ablakon és a cucc se ugorjon le. Nincs felfogatási pontja és eléggé gömbölyű, nehéz házilag megoldani.
Aztán nagynéha, ha elveszti a jelet, költ valami pozíciót, ami szerinte helytálló. Pl. Balatonnál bementünk egy fenyvesbe és persze ez betette neki a kertkaput. Ez még normális is, de amit a tracklogba rögzített az több, mint érdekes volt. A negyven kilóméteres kis túránkba beletoldott 4-5 pontot Szlovákiában kb., így plusz párszáz kilóméterrel gyarapodott az utunk. :) Ezek persze utólag orvosolhatóak, és összesen 2x fordult ilyen elő az egy év alatt, szerintem együtt lehet élni vele.
A harmadik, de ez már tényleg a szőrszál hasogatása, hogy a saját órája az kb. butább, mint egy 20 éves kínai "kárcórá". Képtelen szabadonfutásban mérni az időt, a mérnökök nagyon a műholdakra támasztják ezt a részét. Terepen ugye ez nem baj, de azért érdekes.
Még utoljára annyit, hogy állítólag létezik hozzá magyar menü, de ezt csak a forgalmazó mondta anno. Én inkább egy friss firmware-t kértem rá, de angolul. Azt hiszem jobb így, tekintve a műszaki fordítások jelen színvonalát. (gyk.: Yamada DVD játékos)

Ha valaki kedvet kapott az én 210-esemhez, vagy még komolyabbat szeretne, akkor itt egy kis vizuális támogatás:

Minden kezdet nehéz...

2007-10-22T00:48:00.000+02:00

Azt hiszem egy ilyen kiváló közhely jó is lesz ide. A blogolás, mint olyan nekem elég furcsa. Azt hiszem nem is vagyok pont ennek a kiváló webkettes találmánynak a fő célcsoportja. De minden "modern" dolgot ki kell próbálni! Ez persze kevés lenne apropónak...
A hazai web bizonyos műszaki témákban eszelősen visszamaradott - aki csak magyarul keresi a boldogulást, biztosan elveszett.
Azt nem gondolom, hogy majd én itt jól megtanítok mindekinek mindent a fejlécben jelzett témában. De annyi szent: ha más nem is, én biztos visszatérek ide, ha valamit elfelejtek.Márpedig az nagyon gyakori.
Ehelyütt megosztom a világgal tehát felfedezéseim a geocaching, a GPS-szel való túrázás és az ehhez bármilyen formában kapcsolható kütyük, izék és más furcsaságok ügyében.